Az utóbbi hónapokban nem fotóztam eseményt vagy rendezvényt, pláne nem olyat, ahol tudvalévő, hogy rengeteg ember lesz, és kevés a jó hely, ahonnan kényelmesen és zavartalanul tudok fotózni. Egy kedves ismerősöm szólt néhány nappal korábban, hogy Május első napján, Jenson Button és Forma 1-es tudása Budapestre látogat, hogy a Bajcsy Zs. út és az Országház között száguldozzon, és pörgesse a motort. Aki ismer, tudja, hogy Forma1 függő vagyok, a két nagy favoritom pedig, Button és Hamilton. Tehát, ha cigány gyerekek potyognak az égből, én akkor is hallani akarom dübörögni, és az egekig pörögni a motor hangját, érezni akarom az égett gumi illatát, mert annak igenis illata van, ugyanis ezek együttes élménye megszabadít a legmélyebb feszültségeimtől is. Feltölt energiával, és olyan adrenalin löketet ad, mint kevés egyéb dolog.]]> miss.anett.nora.kovacs@gmail.com (NoraS) frontpage Tue, 08 May 2012 07:36:16 +0000 http://www.funyiro.hu/talentum-blogok/83-elmelkedesek/1504-az-elektromos-tetfes http://www.funyiro.hu/talentum-blogok/83-elmelkedesek/1504-az-elektromos-tetfes Valamelyik egészségipari csomagküldő cég egy reklámújsággal ajándékozott meg. Kicsit dörzsölt és nem olyan nedvszívó, viszont kárpótlásul egy érdekes találmányt találtam elrejtve a vákuumos péniszpumpa és a lézeres vércukorszintmérő között elrejtve.

"Nem kell mindenen fennakadni" - Kisszőlősi Jenő orvhorgász

Elektromos tetűfésűvel próbálnak mosolyt csalni a megtetvesedett kölykök szüleinek arcára. Az a rövid, de annál lényegre törőbb leírásból nem derült ki állatok esetében használható-e, de kiképzését figyelve a majmomnak éppen jó lenne egy ilyen. Feltéve ha tetves lenne a majmom és ha lenne majmom.

                                                                forrás:gyogyaszati.hu

Nem megyek bele semmiféle fajelméletbe, hogy ki "szokott tetves lenni" , mert igaz, hogy "ők", vagy mindig mások szoktak tetvesek lenni, mert ha mi magunk esetleg megtetvesednénk, azt hétpecsétes titokként kezelnénk, mint a tripperünket. Ilyenkor nem kis megpróbáltatás a bőr-és nemi beteg gondozóban legendák kiötlése, az ismerőseinkkel - akik természetesen csak a herpeszes anyósukat kísérték - való találkozáskor.

A cikk itt folytatódik

(a cikk itt olvasható: http://www.hir24.hu/it-mobil/2012/05/02/eleteket-mentene-a-kozossegi-oldal/~~Fokusz)

Így jár akinek sok ideje van és azt sem földmunkavégzésre fordítja

Azonnal elolvastam és elégedetten készültem hátradőlni, hogy lám, de ekkor valami megnyomta a derekamat. Előrehajoltam és a hátam mögé nyúltam és kihalásztam onnan a lányom által ottfelejtett én kicsi pónimat, amely egy kerti bútorokra való párnával volt letakarva, de ficergésem- mocorgásom miatt lecsúszott és vesetájékon fennakadt.

forrás:blikk.hu

Ennek dőltem neki. Mivel sikerült kevésbé lágy műanyagokból kifejleszteni, rossz helyen, rossz élményt szerzett nekem, nevezetesen megnyomta a vesémet.

A cikk itt folytatódik:

Már majdnem öt nap telt el azóta, hogy megvetették lábukat a városban, a vezetőség azonban továbbra sem rendelt el semmiféle előrenyomulást, szigorúan ragaszkodtak a „megtartjuk és megvédjük" elvhez. Ezt azonban mindenki ostobaságnak tartotta, hisz' már egy fia német katona sem volt a közelben, ráadásul egyre-másra jöttek a hírek arról, hogy a nyugat-európai offenzívák rendre hatalmas sikereket értek el Hitler embereivel szemben.

Minden szó mit mondtál, hazug volt számomra.

Ha itt lennél mellettem, jobb lenne minden.
A kétely mi gyötör, nem volna velem.
De itt van és félek,
Hogy ennek már nem lesz vége.

Elvarázsolt a Narnia világa? Tetszett a Zathura izgalma? Mennyi mindent tennél, azért hogy hazajuss? Az utolsó kockadobás mindent felülmúl! Az utolsó kockadobás megadja a választ!

Pár nappal ezelőtt magától a szerzőtől, Tódor Tamástól kaptam a könyvet olvasásra. Elsőre mikor elolvastam a tartalmat, megvallom megijedtem. Megijedtem, mert nem igazán szoktam hasonló témájú könyveket forgatni a kezemben. Féltem tőle, hogy nem eléggé fogom érteni, és nyomon követni az eseményeket. Vagy pusztán nem fog lekötni a „varázsvilág".

Havas Henrik. Az író, a blogger, a tanár úr újra hallatott magáról. Tudniillik új könyve jelent meg, melyben az életfogytiglanra ítéltekről olvashatunk. Könyörtelenek. A cím magáért beszél.

A témát illetőleg nem vagyok benne biztos hogy tárgyilagosan, korrekt módon tudnék hozzáfűzni bármit is. Főleg azért is, mert saját családomban is történt egy gyilkosság. A tettes életfogytiglant kapott. De most mégis pár éve egy városon belül élünk. Jó ez így? Nem tudom eldönteni. Kell a tényleges életfogytig? Vagy igenis egy idő után kiengedhető valaki, aki elvett egy emberéletet?

Hallottunk róla, láttunk róla filmet, olvastunk róla. Környezetünkben is van sajnos, aki a kórral küzd. Igen, azzal a kórral, amelynek neve: rák. Az a kór, amelyről nem beszélünk.

Rados Virág barátom újonnan megjelent könyve, A visszakapott élet kapcsán fogalmazódott meg bennem a fenti gondolatsor. Virág ugyanis  kendőzetlenül, nyíltan és őszintén beszámol arról, hogyan küzdött meg a mellrákkal, és hogyan fogadta az azt követő eseményeket.